Valami megtört, hogy azt a székelyt láttam
az utcán; szinte falt, zabált futtában
román létbe kényszerített székely öntudattal,
marhacsontot óvó, lihegő kutyaarccal,
eledelért reszkető, ínsovány kézzel;
szájában szinte tobzódott az étel,
s félt, hogy valaki észreveszi rajta
– nem tudom, Isten vagy a gazda –,
hogy magának mutatott be áldozatot;
ő, ki itt arra kárhoztatott,
hogy éhbér-büszke legyen a gazdag magyarságra,
a rabságból szolgasággá váltott szabadságra,
az örökké kimondhatatlan kimondatlanokra,
a sok önmagát éltető hazug pillanatra,
az Isten létét tagadó életfélelemre,
s az Isten létét bizonyító titkos élelemre;
s hogy szájában eltűnik az utolsó falat,
az úton reszkető–nyugodtan tovább halad
meghajlott háttal, behúzott nyakkal,
magyar bolyba sodort székely öntudattal.
egyiptomban | 2009-07-15 17:44:06
az egyiptomi lányok kacagva
összesúgtak a háta mögött
sápadt arca könnyel
áztatott vörösbe öltözött
csak állt, bár tudta,
el kéne futnia.
és a lányok egyre suttogták:
ő Józsué, az ács fia.
egy címlapra | 2009-07-14 17:08:33
kereszt, ismeretlen hős,
millió halott jele:
Magyarország 20. századi története.
hirdetés | 2009-07-13 18:15:19
"egy középszerű, unalmas férfi
társat keres magának."
szerelem? vágy? ugyan már!
örüljön, ha hasonlót találhat!
vonat(k)ozás | 2009-07-12 17:13:28
Én megyek, a Föld forog,
suhannak mellettem a vonatok.
Itt most minden relatív, s még
a szív is egy inerciarendszer.
szerelmesvers | 2009-07-11 16:55:10
"lehet, hogy soha többé
nem látjuk egymást."
elmentél. nem maradt
utánad más,
mint egy furcsa, esős,
szeszélyes nyár.
szobor | 2009-07-09 17:08:53
Itt ülök a kedvenc szobrod mellett.
A lány tenyerébe hajtja fejét.
Emlékszel? Azt ígérted, hogy
lefényképezhetlek mellette.
Mondtad, van ilyen kalapod.
Aztán nem lett belőle semmi sem.
Itt ülök a kedvenc szobrod
mellett.
Meztelen karján táncol a fény.
(Talán melletted is szobor ül.)
Merészen szabott, rövid a
ruhája.
Talán még melltartó sincs rajta.
(Te mikor vennél fel ilyen ruhát?)
Ő ilyen tökéletes, vagy a
hiányod aggatom a szoborra?
A lány mintha kacsintana, és
én téged látlak a mosolyában.
Rosszul csengő abc | 2009-07-08 10:38:12
Asztalom eszi a szú
Borom pedig savanyú.
Citrom leve kifacsar.
Csókjaimban mit akar?
Dolgozok és keresek.
Elégedett lehetek.
Fenekemen foltok vannak
Gatyámon is azok vannak.
Győz bennem a józan ész.
Honnan tudjam, hova mész?
Istentelen fájdalom.
Jó a dolgom: szánalom.
Kapok kezet eleget.
Lapogatok tenyeret.
Megmarkolom, úgy a jó,
Nagyon olcsón kapható.
Nyílegyenes haladás.
Ott vagyok, hol voltam már.
Parkolok a sodró folyón.
Rokonok egy régi fotón.
Sosemvolt ez jó család.
Szétszéledt a birkanyáj.
Tavaly voltam fiatal.
Tyúkot enni diadal.
Unom már a szerepet.
Ügyelek, hogy jó legyek.
Zenélni is szeretnék.
Zsoltárdallam lehetnék.
végtelen | 2009-07-07 12:36:51
Volt egyszer egy ember, akiről azt tartották, hogy ő volt a legbölcsebb, aki valaha a városban lakott. Egyszer vitába keveredett valakivel, aki átutazóban azt mondta, hogy a szavak száma végtelen. Az emberek nem vették komolyan, és hazafelé még gúnyolódtak is rajta: hát az, hogy jószág, azt hányféleképpen lehetne még mondani?
